BUZÁS SÁNDOR

Az (aktív) változás három alapfeltétele

Az aktív változást meg kell különböztetnünk a passzív változástól. Az aktív változás az, amikor saját szándékból, elhatározásból és belső energiánkat használva változunk. A passzív változás az, amikor valamilyen külső nyomás, hatás kapcsán következik be a változás bennünk. Ez sokszor akkor következik be, amikor mi belső indíttatásból nem tudtunk meglépni valamit, és ehhez külső „segítséget” kapunk, esetenként akár valamilyen negatív impulzus, sokk képében. Az így végbemenő passzív változás is lehet pozitív irányú, de általában sokkal több nehézséggel, szenvedéssel és veszteséggel jár, ezért én inkább arra szeretnélek sarkallni téged, hogy aktívan, saját elképzeléseidet megvalósítva, a belülről jövő impulzusokra építve  változz. Ezt hívom aktív változásnak, ami sikeres csak akkor lehet, ha teljesülnek a következő feltételek:

• Az első feltétel, hogy tudjuk, mit akarunk elérni! Tudom, banálisnak hangzik, de nem lehet eléggé hangsúlyozni a jelentőségét! Az, hogy tudjuk, mit akarunk elérni, azt jelenti, hogy pontosan, részletekbe menően tudjuk azt! Leginkább azért, mert a cél pontos és részletes meghatározása nélkül nem fogunk tudni megfelelni a másik két feltételnek: a következetességnek és a kitartásnak! Tudnod kell az irányt, hogy következetesen és kitartóan tudj haladni felé!
• A következetesség azt jelenti, hogy nem térünk le az útról, ugyanabba az irányba haladunk napról napra. Tudjuk hová megyünk és tartjuk az irányt! Mindig szem előtt tartjuk a célunkat, így a lehető legrövidebb úton jutunk el hozzá. Lehetséges változni, fejlődni anélkül is, hogy tudnánk, mit akarunk elérni, és mindig azonos irányt követnénk. De ekkor valójában az történik, hogy rövid távú célokat határozunk meg (lehet, hogy ki sem mondjuk, nem is tudatosítjuk őket), és ezeknek megfelelően cselekszünk. Képzeljük el, hogy fel akarunk jutni egy magas hegycsúcsra, de nem ezt fogalmazzuk meg célunkként, hanem minden lépésünk előtt, újra döntést hozunk, hogy merre is haladjunk most, úgy, hogy nem lebeg előttünk célként, hogy mi a hegyre akarunk feljutni. Ekkor is haladhatunk felfelé a hegyen, de nagyon kacskaringós lesz az út. Elérhetünk számtalan részsikert, de gyakorlati esélyünk arra, hogy akár csak félig is feljussunk a hegyre minimális lesz, mert a hatékonyságunk drasztikusan romlik. Az egyes eredményeink nem épülnek egymásra, ami technikailag és lelkileg is nehezíti az előrehaladásunkat. Nem tudunk következetesek lenni, mert nincs mihez tartani magunkat, és felőröl minket a céljaink folytonos változása. Márpedig következetesség nélkül elpazaroljuk energiáinkat, lendületünket, ahelyett, hogy generálnánk, újrateremtenénk azt! Olyanok leszünk, mint a folyó, amely síkságra ér, szétterül, energiája feloldódik, és céltalanul terül szét a térben. Elveszti fókuszát! Függeszd hát szemed a célodra, és ne is vedd le róla, míg el nem érted azt!
• A kitartásnak szoros kapcsolata van ugyan a következetességgel, de mégis fontos megkülönböztetnünk tőle. Míg a következetesség azt jelenti, hogy újra és újra ugyanazért a célért szállunk harcba, addig a kitartás azt jelenti, hogy függetlenül az eddig elért eredményektől, a pillanatnyi nehézségektől, kudarcoktól, mi újra és újra harcba szállunk! E nélkül nem lehet valós eredményeket elérni! Pillanatnyi sikereket igen, olyanokat, amit egy nagy lendületből el lehet érni. De az emberek által kitűzött célok 99 százalékát nem lehet egy lendületből elérni, így a kitartás elengedhetetlen. A kitartás egyik legfontosabb feltétele a kudarctűrés! A legjellemzőbb ok a feladásra a kudarcok megélése. Rendkívül fontos, hogy a kudarcok ellenére is haladj tovább az úton, újra és újra szállj harcba céljaid elérése érdekében. Képzeljünk el egy bokszolót, aki az első bekapott ütés után azonnal feladja a meccset. El tudod képzelni? Nem, mert nincs ilyen bokszoló, mert az első edzőmeccse első percében abbahagyta a sportot. Most nézzünk meg egy győztes bokszolót. Jól látszik az arcán, hogy a mérkőzés során számos kisebb-nagyobb kudarcot élt meg, de ő a győztes, elérte célját, boldog és büszke. Büszke magára, az elért eredményre, sőt, büszkén mutogatja az elszenvedett sérüléseket (a kudarc jeleit!) a győzelem fényében! Erre gondolj, amikor éppen kisebb-nagyobb kudarc ér! Hogy milyen büszke leszel majd erre a kudarcra, mert ennek ellenére tovább mentél az általad kijelölt úton és megtetted, amit meg akartál tenni! A küzdelem során ne foglalkozz a kudarcaiddal! A bokszoló sem nézegeti, hogy mennyire fáj a bekapott ütés, azt figyeli, ő mikor viheti be a következő ütést! Ha az ütés, a kudarc okozta fájdalomra figyelne, nagyon hamar erejét vesztve adná fel a küzdelmet. A kudarc természetes része a küzdelemnek, fogadd el és készülj fel rá, hogy lerázd magadról! Ne hagyd, hogy mélyre menjen! Fejeket fel, mosolyogj és küzdj tovább! El fogsz jutni arra a pontra, amikor már élvezed a kudarcot is, mert érted, hogy az út része. Ekkor már nem lehúz majd, hanem erőt merítesz belőle!

Fogalmazd meg hát minél pontosabban a célod, legyél következetes és kitartó és nem lesz olyan cél amit ne tudnál elérni!

Erre akkor is lehetőséged van egyébként, ha a változásra külső impulzus, például a mostani vírus-válság kényszerített rá. Vedd át a kezdeményezést, határozd meg a céljaidat, alakítsd ki a stratégiádat és HAJRÁ! Ha bárhol elakadsz, tudok segíteni!