A vezetők között szinte járványszerűnek tekinthető a maximalizmus, nagyon kevés olyan vezetővel találkoztam, akire ez ne lenne jellemző. Ennek talán az az oka, hogy akik lazán állnak a minőséghez, azok könnyebben elbuknak az első években, ezért egy coach, aki általában sikeres, működő cégek vezetőivel dolgozik, a maximalizmust tekintetében (kontra)szelektált vezetőkkel dolgozik.
Azért mondom, hogy kontraszelektált, mert bár a maximalizmus sokszor alapja a vezető kezdeti sikereinek, de ahogy a vezető egyre feljebb lép, egyre nagyobb csapatot, céget vezet egyre nagyobb veszteséget is okoz számára.
Ugyanis egyszerűen nem hatékony mindent tökéletesre, 100-120 százalékosra megcsinálni. Valójában ez iszonyú energiaveszteséget jelent. Vezetői, vállalkozói karrierünk elején logikus, hogy igyekszünk mindent tökéletesre megcsinálni, mert még nem tudjuk, hogy mennyire fontos az adott feladat eléréséhez. Azt gondoljuk, minden árajánlatnak tökéletesnek kell lennie, minden egyes terméknek, minden felvett kollégának és így tovább.
Ez azért van, mert még keveset tudunk ezekről a dolgokról, nincs elég információnk, ami alapján fel tudnánk mérni, hogy pontosan milyen minőségre is van szükség az egyes feladatok kapcsán.
Aztán lassan rájövünk, hogy a vevők többségének soha nem tűnnek fel azok az apró hibák, amik a termékben benne maradtak, tökéletesen elégedettek egy szerintünk csak 80 százalékos, termékkel, amit csak azért nem selejteztünk ki, mert csúsztunk volna a határidővel és anyagilag durván belebuktunk volna az ügyletbe.
Hiába ezek a tapasztalatok, azok a vezetők, akik eredetileg maximalisták voltak, a sikerükből azt a következtetést vonják le, hogy a maximalizmus a siker záloga. Úgyhogy nem igazán tudnak lemondani róla akkor sem, amikor pedig már rengeteg információjuk, tapasztalatuk összegyűlt arról, hogy a különböző feladatok esetén elég lenne esetleg 80 vagy akár 60 százalékos teljesítmény is a külvilág számára.
A probléma akkor jelentkezik, amikor a kezdeti sikerek nyomán a cég megnő, a vezető feladatai is nőnek, és valahogy elkezd iszonyú túlterhelt lenni. Hiába delegál, még mindig túlterhelt.
Az ok pedig a maximalizmus. A növekedés ugyanis szinte mindig hatékonyságnövekedést is megkövetel, mind üzemi mind vezetői szinten. Más nagyságrendben, másik ligában kezdünk el játszani, ahol már olyan árakat várnak el tőlünk, amibe nem fér bele a „fölöslegesen jó” termék. Semmilyen szinten.
El kell kezdenünk tehát tudatosan meghatározni az „elég jó” szintet, azt elérni és nem többet! Ez igaz a hétköznapi vezetői feladatainkra is! El kell kezdjük elengedni a maximalizmusunkat, mivel rendkívüli módon rombolja a hatékonyságunkat, egyenes úton vezet a túlterheléshez, és stresszhez.
Itt is igaz a Pareto-szabály. Egy feladatot 80%-os szintre elvégezni 20%-nyi energia befektetést igényel, míg a maradék 20%-nyi minőséget is hozzátenni, további 80%-nyi erőfeszítést jelent. Az most mindegy, hogy ez 20-80 vagy 30-70 arányban igaz egy-egy feladatra, a hatékonyságunk szempontjából a lényeges az, hogy a 70-80%-os teljesítmény szinte mindig bőven elég, és ha fölöslegesen jól végzünk el egy feladatot, akkor rengeteg időt és energiát pocsékolunk el. Ha ráérünk, és szeretjük csinálni, amit csinálunk, akkor ez nem gond (de csak akkor csináljuk, ha nincs jobb hobbink!), de minden más esetben ez veszteség.
Tulajdonképpen egyfajta LEAN szemlélet bevezetését jelenti ez a vezető személyes feladataira vonatkoztatva, ami biztosíthatja, hogy jusson időnk azon vezetői feladatokra, amiket most elhanyagolnunk, mert egyes feladatokat túl jól csinálunk meg. Jusson időnk önmagunkra, sportra, hobbira és jusson időnk a családunkra, gyermekeinkre is.
Számtalan jó indok van tehát, ami arra ösztönöz téged, hogy megpróbálj kigyógyulni a feltétel nélküli maximalizmusodból és mostantól tudatosan határozd meg, hogy milyen feladatot milyen „minőségben” végzel el. Ha könnyebb neked, akkor úgyis megfogalmazhatod, hogy nem azt kell eldöntened, hogy a saját 100 százalékos szintedhez képest valamit elég 80 százalékosra megcsinálni, hanem azt határozod meg, hogy pontosan mit jelent a 100 százalék a külvilágnak egy feladat esetén.
Ez tehát az „elég jó” elve, amit mindenképpen alkalmazzunk a vezetői feladataink kapcsán is, különben hatalmas hátránnyal indulunk a hatékonyságért folytatott küzdelmünkben.
Ha hasznosnak találtad ezt a bejegyzést iratkozz fel a hírlevelemre, hogy értesítést kapj a következőkről is. Ajánld vezető társaidnak is, hálásak lesznek érte! De ami a legfontosabb, alkalmazd a tudást, amit itt szereztél, MÁR MA! Sok sikert!
Íratkozz fel a levelezőlistánkra, hogy mindig tudd, ha új írásunk, hírünk van számodra! Nem árasztunk el emailekkel, és nem adjuk át senkinek az adataid!